EMO

október 7th, 2012

Gondolom nagyot néztek mert állatokról szól a blogom.

De most kicsit kitérek az EMO-k felé……..

Ő nem tudta elfogadni, hogy vége
Kést ragadott és tett valamit végre.
Lassan végighúzta csuklóján a kést,
S várta míg előbugyog a vér.
Leült és nézte ahogy csorog
S elgondolkozott…
Vajon miért ragadott kést,
És vágta fel ereit?
Lassan elkezdett szédülni
Már-már alig tudott ülni.
Ledőlt a székről kínjában
Forgott a világ minden irányban.
Körülötte már minden véres,
Könnyezett, s elszállt belőle az élet…
Suttogott valamit mielőtt elment:
?Drágám, én téged nagyon szeretlek!?

“Véresek most a kezeim,
mert felvágtam az ereim.
Emo attól még nem vagyok,
magamba nem fordulok.

Nem is érzem, hogy fáj,
minden tiszta vér már.
Talán tényleg emo vagyok,
lehet, hogy ilyen maradok.

Minden véres körülöttem,
ezt csak miattad tettem.
Lehet, hogy meghalok,
de lehet, hogy maradok.

Nem is érzek semmit már,
vagdosok tovább hát.
Villan a penge, fröccsen a vér,
az én életem most véget ér.”

“Álom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom!
Légy halála életemnek,
S élte haldokló szívemnek.

 

 

Kommentelés lezárva.